Frgt/10- El'˝edVe |
|
*Chester & Mike* |
Haladok a csúcsról a mélybe / Alulról újra fel |
És most a csúcson fejezem be, a legjavánál |
De közben elfelejtettem, mi is a gondolataim lényege |
Messzire kerültem a biztonságtól |
A kép még itt van / Az emlék nem hagy el |
|
*Mike* |
Ittragadtunk egy helyen, ami olyan sötét, hogy te nem is láthatod |
A mondanivalóm lényegét nem fejezik ki a bennem felgyülemlett szavak |
Savas eső csepegteti körém a kérdéseket |
Kizárom magamból a lét energiáját, még a látványát is, |
És belesüllyedek a teljes sötétségbe, megszűnik az idő |
Felrázom ezt a berozsdásodott világot, felnyitom a bezárt szemeket |
Szóval tömören: ködbe vész a színlelt világ, |
A szemek könnyedén kinyílnak, és sötétség lesz megint |
|
*Chester & Mike* |
Haladok a csúcsról a mélybe / Alulról újra fel |
És most a csúcson fejezem be, a legjavánál |
De közben elfelejtettem, mi is a gondolataim lényege |
Messzire kerültem a biztonságtól |
A kép még itt van / Az emlék nem hagy el |
|
*Chali 2NA* |
Emlékezetben te meg fogsz találni engem |
Fellángolnak a szemek |
A sötétség szorosan tart engem addig, |
Amíg felkel a nap |
|
*Mike* |
Hallgasd a hangot! |
Émelyítő zaj árad mindenhonnan |
Hányingerem van ettől a szennyezett rocktól |
Nézd az autók kerekét, ahogy elhaladnak... rajtuk keresztül látom a múltat, |
Az utolsó fénysugarat és egy hosszú, vetett árnyékot |
Az ablakok nőni látszanak, |
Foglyul ejtik a szemet |
És sárga fényt sírnak ki magukból |
Ahogy elhaladok előttük |
Egy fiatalt formáló árny ü egy dobon |
Belül, egy ringatózó épületben, |
A tetején antennákkal |
Ezen a földön semmi sem állíthatja meg a fájdalmat |
Az épelméjű emberek elvesztek, nem tudják, hogy csak egy játék részei |
És amíg a belső nem változik, |
A csomagolás ugyanolyan marad, |
És mindegy az, hogy az az alak belül kinek a nevét is viseli! |
Az emlékeket megőrzöm az elmúlt időről, |
És papírra vetem, így én felidézhetem őket egy nap, |
És remélem, ha becsukom a szemem, és elképzelem, |
Ez az összegyűrt papír tökéletes lesz újra! |
|
*Chali 2NA & Mike* |
Haladok a csúcsról a mélybe / Alulról újra fel |
És most a csúcson fejezem be, a legjavánál |
De közben elfelejtettem, mi is a gondolataim lényege |
Messzire kerültem a biztonságtól |
A kép még itt van / Az emlék nem hagy el |
|
*Chali 2NA* |
Itt állok ezen a pódiumon, beszélek, |
Én vagyok ezen az ünnepen az áldozat |
Felajánlva a város agnormális fiataljainak |
Mi történik itt? |
A város vezetése állandóan részegen fetreng |
A kapzsiság csapdájába esve |
S a kényelmük miatt összeomlik a város |
Sötét foltok, golyó ütötte sebek a lelkeken, |
De az autód is kaphat ezekből |
Néhány szív már teljesen elsötétült, a lángok martalékává vált |
Ez az igazság. |
Ennek a társadalomnak nincs felelősségtudata, |
Nincs különbség az emberek közt, |
Csak belül vannak elkülönítve |
Semmi sincs befejezve |
Korlátozva van a segítség |
A bér is minimális |
Az emberek kis kalitkákban élnek |
Mindezért az ártatlanok fizetnek meg |
A parádék tragédiákba torkollanak, |
S a sötétség úgy terjed szét, mint egy gyógyíthatatlan betegség |
Végül engem is elfelejtenek... |
|
*Chali 2NA* |
Emlékezetben te meg fogsz találni engem |
Fellángolnak a szemek |
A sötétség szorosan tart engem addig, |
Amíg felkel a nap |